Tegnap egy közös ismerősünk úiszülött babájáról beszélgettünk Hancsival. Elmondta, milyen tündéri kis ruhácskákat tudott venni a kicsikének, viszonylag elfogadható áron. Amíg mesélte a bársony, a fodros, a hímzett bodykat, meg a rózsaszínű topánkát, eszembe jutott az én babázós korszakom és az akkori életem.1958- ban született a kisfiam, mi akkor egy negyedik emeleti, lift nélküli ház hármas társbérletében laktunk. Fával fűtöttük a cserépkályhát. Szép napos udvari szobánk volt.
A szakszervezettől kaptam vöröskeresztes rékliket, és az egyik tanítványom mamája nekem adta a bambusz baba ágyat, amely egy mózeskosár volt állványon. Nagyon édes volt. Az édesanyám elhozta az én rózsaszínű pólyámat.Azt nem használtuk, vettünk fehéret.
A szoptatás csodálatos élmény volt, és mivel aluszékony volt a kis baba, és ez alatt az idő alatt megtanultam fejből az "Angol líra kincseháza" című sorozat verseit.
Különben nem volt olyan egyszerű az élet, mint ma/ha ugyan, ma egyszerű?/ Volt egy édes kis babafürösztő fateknőm, dugóval. Ebbe melegítettünk fürdő vizet és vagy kamilla teát, vagy hipermangánt öntöttünk bele. Azért használok többesszámot, mert anyukám sokszor eljött segíteni a fürösztésnél. Fürdetés után a dugót kihúztuk a teknő aljából, és egy vödörbe kifolyt a víz. A falikútba öntöttük a lila vagy kamillateás vizet. Nehéz fazekat, teknőt, vödröt emelgettünk naponta legalább egyszer.
A pelenkázás is másként történt, mint manapság. Eleinte gumilepedőt tettünk a pelenka alá és együtt tekertük bele a kisbabát, így került a pólyába, szorosan összekötözve, ahol nem igen tudott megmozdulni. De az én kisfiam jól viselte az élet első megpróbáltatásait. Az már csak hab a tortán, hogy nekem naponta kétszer volt epegörcsöm, és négy hónapig így gondoztam magam és a kisbabám. Végül is meg kellett operálni. A műtét után elszöktem a korházból, és hálóingben haza mentem, szerettem volna megölelni a kisfiamat, és látni, hogy még megvan. Látogatás végére visszamentem, és akkor jöhetett a kötözőnő a méretes sebemhez. Nem tudom, mit gondolt, aki meglátta novemberben a libegő kabát alatt a lila selyem hálóinget. Mindenesetre nem vittek a Lipótra.
Természetesen nem volt mosógépem sem, sőt csak akkor kaptam a szüleimtől, amikor a kislányom is szobatiszta lett. El sem tudom képzelni, hány fazék vízet forraltunk a tiszta pelenkáért és a fürösztésért.
A gyermekorvos is, meg a védőnők is, mindig megdicsérték a kis gyermekeimet, és gyönyörködött bennük mindenki, aki csak látta őket. Büszke és boldog anyuka voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése