Azt hittem magamról, hogy madár vagyok, vagy szélike kisasszony és folyton röpdösve jártam. Az egyenetlen, girbe-gurba járda szélén egyensúlyoztam mindig. Ennek az lett a következménye, hogy gyakran elestem, és a pamutharisnyám térdén hatalmas lyuk keletkezett. A vérző térdem miatt nem bánkódtam, mert az meggyógyult, de a harisnyámat meg kellett stoppolnom.
Hamar megtanított anyukám erre a hasznos műveletre. Egy kerekfejű fagombát csúsztattam a harisnyába és kezdődött a szövés. Álló szálakat varrtam a lyuk köré, majd elkezdtem keresztbe szőni. Egyszer csak eltűnt a lyuk. Nagyon érdekes kézimunka volt és még szerettem is, ha nem túl nagy lyukat kellett megjavítanom.
Kislánykoromban nem volt neylon harisnya, bordás pamutot viseltünk, és gumi pánttal erősítettük magunkhoz. Amikor férjhez mentem kaptam egy üvegszálú harisnyát, ami olyan vékony volt, hogy nem is látszott a lábamon, csak a fekete csík mutatta, hogy van rajtam valami. Ez igen praktikus volt, mert amikor kezdett szaladni a szem rajta, és már csak a kereszt szálak voltak, akkor sem látszott, hogy mennyire tönkre ment a harisnyám.
Manapság már sokkal tartósabb zoknit, harisnyát viselünk, és egybe szabják a nadrággal. Némelyik igen drága, de az olcsót sem kellene kidobnunk, ha kiszakad valahol, de mégis így teszünk. Nekem a tanítás során nagyon sok tönkre ment a csiszolatlan padok között. Kidobtam őket.
Tegnep megmelegedett a szívem, mert az egyik unokám megkért stoppoljam be a lyukas zoknikat. Apró kis szakadások voltak, gyorsan készen lettem velük.
A szívmelengető élményt az a felismerés adta, hogy a takarékos szemléletem nem lett a múltté. Sok zokni ára került vissza a kasszájukba a megjavított holmival. Én meg az öltögetés közben felelevenítettem a régi lyukas harisnyák javításának emlékét. Hálás vagyok anyukának, hogy megtanított stoppolni.
És ti tudtok? Próbáljátok ki, jó játék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése