Azt gondoltam magamban, hogy Julikámnak leírom az én 18 éves életemet, mivel most érettségizik és persze 18 éves. Csak 53 év telt el azóta, de ahogy összegyűjtöttem annak az esztendőnek az eseményeit, bizony sok írnivalóm támadt. Meg néhány könnyem is kicsordult. '956-ot írtunk és az az év történelem lett mindenki számára, hát még egy kis étrettségiző, munkavállaló ki s prepánának, akinek megkérik a kezét, sietve és boldogan igent mond és még abban az évben meg is tartják az esküvőt.
Az eseményeket nehéz lenne soron követni, de annyi minden történt akkor, hogy legalább címszavakban hírt adok róluk. Először is a világvégét várta a világ. Megjósolták az okosok, és bár nem hittünk a jóslatban,mégis remegve figyeltük a rendkívüli eseményeket. Földrengés, árvíz, szuezi válság, világháborús veszély, forradalom, sortüzek, orosz invázió. Aztán volt egy másik dimenzió: tanulmányi versenyek/némi siker/, érettségi vizsgák, kinevezés, munkakezdet. A legszemélyesebb esemény pedig, megkérte a kezem egy Frittmann László nevű kedves, tréfás kedvű fiú, akinek azonnal igent mondtam. Decemberben megtartottuk az esküvőt, és én azóta is abban a hitben élek, hogy én voltam a legszebb menyasszony, az összes közül. Persze sok gondunk volt, de ezek már a múlt részei és csak akkor emlékszem rájuk, ha sírhatnékom van, az meg miért lenne, amikor szeretett gyermekeim és unokáim vesznek körül, és hol az egyik csapatnak süthetek kedvére, hol a másiknak. Már a dédunokák is tudják, mit vigyen nekik a dédike, aki én vagyok. Nem érdekes, hiszen még csak csak most vettem le magamról a világ leggyönyörűbb menyasszonyi ruháját?
Jó élni, és megélni a szépet, a szeretetet, a munkát, a kudarcot és a sikert. A magamét is, és a családomét is.
Meg a hazámét is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése