Már másként készülök az ünnepre. Most a családi vendégségre összpontosítok.
Most kel a magos kenyerem. Zsömlét is gyúrtam, szezám maggal szóróm meg a tetejét és megvágtam, mint a császárzsömlét szokták. Ezt adom majd a sonka mellé. A tojásfestés nem sikerült, pedig a recept szerint készítettem. Pedig tanultam, hogy a régi utat ne hagyjuk el az újért. Gyertyaviasszal kellett volna irókázni, mint régen tettem, és akkor gyönyörű mintás tojásokat kaptam volna.
A mákos kalács dagad már, meggyel gazdagítom, remélem szeretni fogja mindenki.
Jó, ha vannak gyerekeink, unokáink, akiknek kedvében járhatunk ünnepeken és minden nap!
A szüleim is így tettek. Kalácsot mindig sütött anyukám, és más, apró sütit is. A házisonkát áztatta egy éjjel, hogy a só kioldódjon belőle, és órákig főzte. Egy idő után megtöltötte a fazekat tisztára mosott tojással és így főtt a sonkával együtt. Főzés közben megrepedt a tojás héja, a sonkalé átjárta a tojást, és ettől lett különlegesen fínom. Az ünnepi terítéshez mindig vettek retket, salátát, arra terítették a szeletelt sonkát és a félbevágott tojást. Apuka a retekből virágot vágott. A tál látványa is élmény volt.
Nem házisonkát vettem, és nem főztem együtt a tojással.Nem fújtam ki a tojásokat a festéshez, és nem is sikerült a festés. De azért nem ez jelenti a Feltámadás örömét. Szép ünnepünk lesz ennek ellenére is!. Csak kár, hogy elmaradnak a szép ünnepi szokások!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése