Kenyérsütés

Ma kenyeret sütöttem/ a blog elindítása előtt/.Kár, hogy az írás nem tudja visszaadni az illatokat. Hetek óta minden héten kétszer dagasztok, kelesztek, gyúrok és sütök. Élvezem a kenyér szívmelengető illatát. Visszaemlékszem a régi időkre, megjelenik előttem a tamási nagymama aprócska háza, amelyet tündérek otthonának képzeltem, mert 12 gyereknek és a szülőknek másképp nem lehetett volna ott élni. A házikóban egy hatalmas kemence árasztotta télen a meleget, a padkán alvó gyerekek örömére. A kemence másik oldalán, a konyhai részen, ételek és sültek illata  lengte körül a családot, akik éhesen várták a friss kenyeret. Én dagasztógéppel vertem ki a tésztát, símára és habosra, de a mama kézzel gyúrta a tekenőben kovászolt tésztát. Az én receptem nem egészen egy kiló lisztet ír, de ő több kilóból sütött. Az a lélek járta át a szívem, mint ami az övét. Szeretteimnek szeretnék friss, élvezhető életet varázsolni a tányérjára. Lehetőleg olcsóbban, mint az üzletek kínálata. Három vekni kenyert készítettem, tepsikben sütöttem, és a 3 vekni kenyér ára kb 200ft-ba került. Tudom, mit tettem bele, és előre élvezem a tönkölybúza kesernyés ízét, a magok ropogását.
Felelevenítem a munka örömét, közben hallgatom az erjedés halk percegését. Tenyeremben formálom az életet. Igen, az életet! A háború alatt megtanultam, mit jelent a kenyér. Fínomabbat nem ettem soha, mint a vízben áztatott kenyérhéj. 
Kisült a kenyér, ki kell vennem a sütőből.Már nem az írás a fontos, hanem a friss kenyér dajkálása.Hiszen élet. Csöppnyi, meleg, boldogító élet!