Nagyon régen laktunk egy gyönyörű lakásban, amelyet szeretnék most bemutatni. A Lehel térhez közel volt, és sokat mehettem kedves szórakozó helyemre a piacra. Mégsem ezért emlékszem rá olyan szeretettel, hanem különös építészeti szépsége miatt. Maga a ház is csoda volt, márvány lépcsőházzal és fa burkolattal. Minden ajtó bejárata előtt egy virág láda volt, fekete üvegből, de abban nem tarthattunk növényt, mert sötét volt a lépcsőház. Egy szoba komfortból állt a lakásunk, az első emeleten. A Csanádi utcára nézett az ablakunk, francia erkéllyel. Fehér cserép kandallót fűtöttünk fával, az adta a meleget. A fürdőszobát mennyezetig fehér csempe fedte és kétszer hetente melegvizet kaptunk. A szobában képeztek egy szentélynek való mélyedést, abban éjjeli lámpát tartottunk.
Olyan közel volt az utca másik oldala, hogy a szemben levő házból üzeneteket küldtek, például olyat, hogy már késő van, hagyjam abba a mosást, és feküdjek le. Amikor Zsombi gyakorolt, akkor odaültek az ablak elé és tapsoltak neki. Kedves emberek éltek abban a lakásban.Szerettek minket. A házmesterné kedvencei voltak a gyerekeink, és a szomszédék is meghívtak néha egy kis beszélgetésre.
Az előszoba volt a kedvenc helyiségem, mert egy háromajtós szekrénynek való helyet magyaros kézimunkákkal kidiszítettem, vettünk két bambusz fotelt bele és az volt az én külön lakrészem. A fotelek most a testvéremnél vannak, és ha beleülök néha, elfog a nosztalgia a hangulatos lakás után. Nagyon szerettem, bár ezt elmondhatom a többi otthonunkra is. Szeretettel szépítgettem mindegyiket, próbáltam otthonossá és barátságossá tenni mindet, és ez nem igazán pénzfüggő.
Akkor még váltott műszakban tanítottam, és az órarendem szerint hétfőn délután négy órára mentem tanítani, így kéthetente akkora takarítást csaptam, hogy a szemben lakók csak álmélkodtak. Patyolat tiszta volt minden, de szívesen végeztem minden munkát. És főleg, akkor még bírtam! Ebből a csodából azért kellett elköltöznünk, mert kicsi volt. A Dózsa György útra költöztünk, az közel sem volt olyan szép, de annak is voltak szerethető értékei, és szívesen gondolok arra az lakásunkra is. Jó lenne, ha mindenki boldog lehetne, amikor a szép emlékek beragyognak régi otthona ablakán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése