Ha ma szükségünk volna egy kis kamilla teára, vagy azt ajálják, igyunk hársfa teát, bemménk az üzletbe és megvennénk. Számos gyógyteát áruknak fű alakjában vagy filterben. Amikor kislány voltam és még nem uralta el a világot a benzingőz, akkor magunk szedtük a gyógyfüveket. Pedig Peszen nőttem fel, de itt is volt bőven. Az utcán végében kezdődött a Városliget. Oda jártunk játszani egy szelet zsíros kenyérrel és egy pokróccal. Egész délután ott ugráltunk. Senki nem bántott, vagy zavart. Amikor a hársfa kezdett virágzani, az június közepén van, akkor négyen felkaptuk a létrát és azzal vonultunk a Ligetbe. Négy gyerek létrával. Viccesen hangzik, nem? A Vakok Intézetétől kezdve a Botanikus kert végéig hársfa szegélyezte az Ajtósi Dürer sort. Neki döntöttük a létrát az egyik fának és a tarisznyánkba hullott a sok illatos virág. A méhekkel kellett néha hadakoznunk.
Mi egész télen ezt a virágot főztük teának. A Földtani Intézet gyepén kamilla termett, azt is szedtük. Jól meg lehet különböztetni a margitvirágtól, aminek kicsit nagyobb a fehér kalapja és kisebb a sárga közepe.
Talán abban az időben szerettem meg a vadvirágokat, teának, salátának, lekvárnak való Isten-adta finomságokat, csak ma már nehéz olyan helyet találni, ahol tiszta levegőn teremnek.
Már tettem el bodza teát, citromfű levele az erkélyemen terem mentával szomszédságban, kankalint Tahiban szedtem kora tavasszal, de hársfám még nincs. Hát hol az a létra? Hol a négy gyerek? És hol találni tiszta virágú hársfát? Ha nálatok van ilyen, nem szednétek nekem egy keveset? Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése