2012. február 11., szombat

Jönnek a levelek és a csomagok

A levelket elküldtem és kezdtem izgulni. Végül is soha nem kértem semmit, vajon hogy reagálnak rá. Már másnap kaptam a csodálatos válaszokat, hogy persze küldünk, persze kérhetsz bármit, pesze ne csak írj, hanem gyere is hamar. Ilyen aranyosak voltak.
Az első csomag Szlovenijából érkezett, egy nagyon szeretett unokatestvérem lányától. Ő három félét tett a borítékba, sajnos nem megfelelő az árnyalat, de biztosan el fogom varrni. Az ő személyéhez el kell mondanom, hogy az édesapját az anyukám szoptatta, és nevelte egy rövid ideig, csak amikor 42-ben született a tesvérem, anyuka nem tudott az óvóhelyre szaladni 3 kis gyerekkel. Ekkor egy muraszombati kedves család azt ajánlotta, hogy maradjon náluk a kisfiú, és a háború után majd visszahozzuk. Erre soha nem került sor, mert a határokat elmozdították, és ő örökre ott maradt. A nagynéném ott lakott velük egy időben segített a háztartásban és a gyerekek nevelésében, és akkor tanultak meg egy kicsit magyarul, de a csomag elsőnek érkezett egy nagyon megható, szép levéllel.
A finn barátaim nem kapták meg az email-t, mert... nem tudom, finnül írt a posta.
A német barátnőm nem értette az én gyengécske angolomat, de olyan szép levelet írt, hogy nem is kell az cucc. A levél mindent megér.
 A svéd anyag segített végül, amit úgy adtak fel: Ha ennél nagyobb dologra lenne szükséged, akkor is bátran fordulj hozzánk, mert szívesen segítünk.
 A Példabeszédek könyvében olvasom: "Szükségben mutatkozik meg az igaz barát."
Igaza volt Salamonnak. Szeretnék igaz barát lenni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése