Hancsikám szeretett volna egy kis horgolt takarót, mert neki is készítettem annak idején. Lócikának van mibe furkászni aranyos kicsi ujjait. Már karácsonyra megkapta, pedig csak február végén érkezett. Meséltem a régi babaviseletről, mert unokámnál dobozokba rendezve várta a kicsit a sok gyönyörű babaruha. Az én régi készletem a 4 ingecske és a 4 rékli meséje elég bizonyíték lett a világ változására. Jót nevettünk, amikor elmeséltem, hogy varrtam a szoknyám alá kettesével a Tetra pelenkákat, mert még Orsika születésekor is gond volt a pelenka beszerzése. Így hoztam át Komarnoból a kis unokám pelenkáit. Ő most közel 30 éves. A pelenkázás és a fehérítés története sajnálatra buzdította az unokáimat, de azt is látják, hogy itt vagyok, kibírtam, nincsen semmi baj. A pólyázás is megért egy misét. Gumipelenkában feküdt a kötők alatt a kisbaba. Most Lócika akár szökdellhet is a fiús kis nadrágban és cipőcskében. Hát az 54 év nagy idő!
Aznap, amikor Hancsika bement a szülőszobába, már semmi mást nem csináltam, imádkoztam érte, sok más rokonnal és baráttal együtt. Tudtam, hogy ennél többet nem tehetek értük.
Mert Istennél van az élet, az Ő ajándéka a gyermek, és a vala kapcsolatos össze boldogság.
Nekem nagyon sok örömet adott a gyermekeimmel. Hálás vagyok érte és az unokáimért, meg a 3 kis dédunokáért! Pirkóért, Tardiért és Lócikáért. Isten éltesse őket sokáig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése