Soha nem gondoltam az első szüléssel kapcsolatos sok, sok gondomra. Nem lázadtam a körülmények ellen, és nem zúgolódtam. Mások is nagy szegénységben éltek, és én az anyukám nyomorúságához hasonlítva nagyon gazdagnak tűntem. Fiatal voltam és reménykedő. Nagyon kértem a jó Istent, ajándékozzon meg egy gyermekkel és meghallgatott. Gyönyörű és egészséges kisfiúval ajándékozott meg. Hálás voltam érte.
Csak most, amikor az egyik unokám várta a kisbabáját, az azóta megszületett Lócikát, elém állt az az időszak és az összehasonlítás kihozta belőlem az elfolytott keserűséget. Sok "miért" jutott az eszembe, amire nincs felelet. Vagy mégis van? De mostmár nem szabad vele foglalkozni, a drága kis dédunoka a legszebb felelet.
És ebből a történetből azt a tanulságot vontam le, hogy az igaz gyöngyöt is fájdalommal, életveszéllyel hozzák a felszínre, szegény és gyorsan kimúló életek adják a világnak, hogy maradandó értékükkel szépítsék az emberek életét, akkor nekem, aki életet adtam a fiamnak, semmi nehézséget, rossz körülményt, magányt, elhagyatottságot nem kell a szívemre venni. A gyermek az igazi kincs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése