Már régen nem írtam kis blogomba, de annyi minden összejött, hogy nem volr rá időm. Most viszont egy két érdekes történetet szeretnék megörökíteni. Hancsikámnak és Petinek nászajándékként egy pachwork ágytakarót igértem. Eddog nem volt olyan hosszú időre alkalmas ágyuk, amelyre érdemes lett volna ilyen munkás takarót varrni. De nemsokára megszületik az édes kis dédunokám, és a fogadására vettek jó ágyat, amire most varrhatok takarót.
Megbeszéltük a színt, a mintát, és indulhat a vágás, varrás. De abból a színből nem volt elegendő anyag, és mivel azok külföldről származtak, itthon nem lehetett kapni. Ráadásul, nem vagyok futóbajnok.
Eszembe jutott, hogy megkeresem a barátnőimet, Svédországban, Finnországban és egyéb helyeken, és kérek tőlük 1 méter anyagot. Ha ők kérnek tőlem valamit, azonnal meg szoktam tenni, és egyáltalán nem gondoltam, hogy ez ciki.
Írtam, írtam a leveleket, svédül, angolul, és ez nem volt olyan könnyű feladat. Szótár és sok gondolkodás.
Amikor végre mindet megírtam, bezártam a számítógépet, felhívott az unokatesóm és ezt mondta:Ha otthon vagy elmegyek, és viszek egy szatyor anyagot pachworknek.
Azóta álmélkodom, hogy történhetett ez meg, ha csak nem a jó Isten indításából.
Mit gondoltok erről a csodáról?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése