Nem lehetünk biztosak abban, hogy utolsó napjainkban elrendezhetünk minden elrontott ügyünket.Ezért ne halogassuk a rendezést!
Bizonyára vannak fájdalmas emlékeink,amelyekről már azt hittük, hogy nem kínozhatnak meg, de amit nem engedtünk el a megbocsátás folyóján, az annyiszor marcangolja meg a szívünket, ahányszor eszünkbe jut.Ne hordozzuk magunkban a keserűséget!
Vannak megmagyarázhatatlan történések,legyünk készek a rendezésre. Ez sokkal nagyobb próba, mint azt hinnénk.
A megbocsátásra nemcsak a haldoklónak van szüksége, hogy megszabaduljon lelki terhétől,hanem mindnyájunknak. Egyszer mi is átéljük az utolsó óránkat.
Az édesanyák kegyelme a fiaik jóságából fakad.
Meghalt egy édesanya, aki még találkozhatott a fiával, halála előtt. Talán azért nem tudott meghalni, mert várta? Katarzis,és kegyelem.Mindkettejük számára.
Így lehet a gyásszal is tovább élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése