Ma éjszaka egy különös álmom volt.A részletekre nem emlékszem, csak a lényegre. Egy édes kisbabát dajkáltam. A baba az ölemben volt,amikor felemeltem aranyosan mosolygott, sőt nevetett. Nagyon szép kis baba volt. nagy kék szemekkel, rövid barna hajjal, és barátságos tekintettel. Otthon érezte magát a kezemben. Valamivel megnevettettem. Hallottam a hangját is. Nem tudnám megmondani, kisfiú volt-e vagy kislány, de ennek nem volt jelentősége álmomban sem.Szerettem a kicsikét és ő is tudta, ezt. Ez biztos, mert egyszer csak azt mondta"Álmos vagyok!" A karomra vettem és egy új, fehét törülközővel betakartam. A baba belesimult a karomba. Ekkor dajkálni kezdtem.
És felébredtem. Azonban ezt az álmot nem felejtettem el, mint a legtöbbet, megismerném a babát, ha elém hoznák, éles jó képet készítettem róla.
Az is különös, hogy sem a gyermekeimmel, sem az unokáimmal nem álmodtam, amikor még nem születtek meg.Ez a kisbaba meglátogatott. Nagyon kedves volt tőle.A mosolyáért hálás vagyok neki. Olyan sok gondja, baja van az embernek, egy ilyen tiszta kis angyal a mosolyával képes letörölni a felhőket a képernyőről.Ez történt velem is. Ma egész nap derült volt az ég és melegfronti hatás érvényesült.
A szívem tájáról.
Köszönöm kis Barackmag!
Nagyon örülünk, hogy Nálad is "járt" kicsi B. Köszönjük, hogy leírtad, izgalmas lesz visszaolvasni akkor is, amikor már tényleg dajkálni lehet.:) Reméljük, valóban ilyen mosolygós, kedves kisbaba lesz!:)
VálaszTörlés